HTML

subidubi Svédországban

Ez a blog remélhetőleg annak lesz érdekes, aki ismer, és érdekli mi is történik velem itt Svédországban vagy valahol a környékén:)

Friss topikok

Linkblog

Koppenhága és Tallin bevétele

2010.04.15. 01:29 Kozy87

megint nem két nap telt el mire újra írok, no de akkor milyen is volt Koppenhága?

esős, legalábbis így indult a nap, a központi touristinfo elég pofás, modern kis hely volt, csak épp segíteni nem tudtak, hogy hogyan működik a helyi buszközlekedés... fura. Irány a buszmegálló, de miért is?! szavazás, a magyar nagykövetség a város északi részén van, és oda kellett eljutnom. Jött egy busz, felszálltam megkérdeztem a sofőrt ez-e az a busz, és arra megy-e. azt mondta ez a busz, de nem arra megy. Miért?! a végén már kedvesen morgott, majdnem kiabált hogy ez az a busz, de menjek a következővel, nem értettem, de leszálltam az esőbe, hadd menjen el a szakállas brummogó mackó kinézetű sofőr... vártam még egyet. Okos dánok 16-os járata a, b, c szakaszokra van osztva. Ez a busz csak a b-ig ment, én meg a c-be. Bár a kulturált sofőr angolul beszélt, de hogy ezt érthetően miért nem tudta elmondani?! Végül a köv busszal Koppenhága északi részén kikötöttem, egy tengeri szauna volt a jobbomon a tengerszorossal, míg balon egy hatalmas és gyönyörű vadregényes park, egy szép kastéllyal. Hű, jó környék lehet, és tényleg, mert a közelben sok már tengerparti vila között ott volt a magyar nagykövetség a szaudi mellett, ugye milyen fontosak is vagyunk?! Kicsit továbbsétáltam az utcán, néhány kertkapualjban két Mercedesnél kevesebb és rosszabb gyártmányú autó nem állt. Az amerikai kész palota volt, inkább közel se mentem még lelőnek... visszafelé benéztem a parkba, aminek egy ágán egy kacsa ült. Vízben és vízparton láttam már kacsát, de fán ücsörögni? mondjátok hogy nem vagyok hülye! parkban található a dán nemzeti akvárium és egy gyönyörű kastély. Amolyan arborétum lehet a park, sok futóval köztük egy fehér hableánnyal, ha ott laknék asszem én is mindig arra futnék. Ja busszal jó 30-40 percig utaztam és végig futók mentek a városfelé, esőben, tucatjával, valami gutóverseny lehetett. Ott tényleg figyelnek az emberek arra, hogy mozogjanak eleget, pedig esik eső, fú a szél eleget. Másik sofőrös tapasztalat, hogy egy idő nő át szeretett volna szállni egy másik, előttünk amegállóban levő buszra, de elejtette a táskáját, de nem érdekelte/nem vette észre s rohant a buszhoz. Sofőr(nő) dudált párat, majd levette fehér bársonykesztyűt és utánaszaladt a buszt hátrahagyva... ez igen!

Eső-szél-hideg jó kis nap volt ebédidő tájt húsvétvasárnapján de csak elállt 2 körül, ha még nem is sütött a nap. megnéztem hol lesz az esti angol nyelvű szentmise, majd irány a belváros, nevezetességek. kb 2-3 óra alatt be lehet járni az egész óvárost. Egyik érdekes épület az belvárosi tornyok egyike, mint egy bástya úgy néz ki kívülről, és nem csigalépcső vezet a tetejére, hanem csigaút. semmi lépcső! Összességében az egész óváros képét sikerült megtartaniuk egységesen, nagyon hangulatos, színes házak, szép templomok, még szebb parkok (igaz a külvárosi parknál nem láttam szebbet itt sem csak rendezettebbet). Az új opera például a kikötőbe épült, hatalmas épület háttérben a füstölgő gyárkéményekkel, darvakkal, nem szép a háttér, ugyanakkor modern, érdekes építmény lett. szemben található vele a királyi palota, melynél őrök őriztek olyan épületeket is, melyeknél senki sem volt, ajtó sem nyitva... csak úgy sétáltak egyedül, de még turista sem járt arra, vagy csak büntetésben voltak?:) Egy hatalmas kupolájú templom után egy második VH-s csillagerődítményt sétáltam körül, majd ellátogattam a híres Kishableány szobrához. Tanulságos volt. Először azt hittem ellopták(biztos valakik meglátták, hogy rezesen csillog), mert nem volt a helyén. De aztán megnyugodtam, mikor ott volt a táblán hogy a látogatásom előtt 1 héttel vitték el Sanghajba a világkiállításra. MIIII?! Mi a fenének nem tudtak még egy hetet várni, húsvétkor mikor a turisták jönnek?! Különben is a kikötőben található ahol bár algás kövön kívül csak cigicsikkek és söröskupakok vannak a parton háttérben a pöfékelő óriáskéményekkel. Senkit sem érdekelne amúgy az egész, többet vissza nem megyek oda, már nem is érdekel, inkább megnézem a Disney mesében Arielt. Ezt követően a belváros másik részén vettem utamat az estimise felé szép lakónegyedeken, parkokon át, kastélyok mellett. A misére pár perc késéssel értem, még jó hogy vagy 3-4 percig harangoztak, beléptem a főbejáraton és láttam, hogy a pap ott áll előttem és vár, ja de nem rám, csak bevonultak oldalról és megálltak, rám néz, ugye jól becsuktad az ajtót?!:) mondom "neked is hello" (bátran persze csak magamban). Felmentem az emeletre és oldalt az oltárhoz közel ültem és jól láttam az egész templomot. A hívek 50%-a ázsiai vagy spanyolajkú lehetett, 25% afrikai, 25% fehér. Szerintem ez a reális a világon, csak valahogy minekünk oly természetes hogy mindenki fehér és vallásos. a vallásban is a jövő nem Európa... legalábbis most nem úgy tűnik. Érdekes volt angolul hallgatni a szertartást, pláne a prédikéciót. Papír nélkül oltár előtt szónokolt, már-már stand-up-olt az idős pap, de nagy hévvel ám. Sokszor a sorok közé is leszabadult és ott folytatta, megszólított egyeseket, példaként egy ázsiai idősebb asszony finoman meg rázott, szegény hátfájós volt:( nem jó sült el... alig győzött elnézést kérni. "Béke veled"-kor vagy 5 percig fogott kezet a hívekkel, furi volt. Egész mise alatt olyan szép énekeket énekeltek a kórus tagjai a hívekkel is közösen, most említsem hogy ázsai volt a kórus?! Ezután irány haza, megcsodáltam egy újabb skandináv templom érdekesebbnél érdekesebb, modern keresztútját, majd irány az állomás az esti már kivilágított fővároson át. A jegy hazafelé olcsóbb volt (nem először - lásd Halmstad), hogy számolják ki hogy ugyanaz az út odafelé 5 zóna és visszafelé 4?!

Otthon rövid rendrakás után vártam vendégeimet, Ágit és barátait (4 francia). Szerencsére nem voltak teljesen komplettek, főleg egyik utánozhatatlan francia akcentusú srác akinek nagyon ízlett az Erős Pista:) meglepő, de jót szórakoztunk az este, pláne a 2 személyes matraccal melyen a 3 srác aludt. Reggel lett, eljött húsvét reggele és magyar lévén irány locsolni. Ágival kezdtem és a helyi locsolóverssel, melyet külön erre az alkalomra szereztem de többet nem árulok el erről, kérdezzétek azokat akik hallották :) irány Nóri, barátja (Joki) ott volt még (aznao indult haza), unicummal indítottuk a napot öööö 3-mal:) akkor irány tovább, ha így haladunk a bicikli visz haza a végén:) Violát hajnali 11kor felébresztette, de azért kaptam egy reggelit cserébe a locsolósért, anyukája jóslata bevált, hogy biztos Balázs megy majd locsolkodni. Hiába az évek, a tapasztalat és az anyai megérzések:) Utána irány Timi, de persze otthon töltötte már a húsvéthétfőt, szóval nem értem el, Sandrát sem, ahogy Évit sem mert épp az orosz ESN túrán volt.

Kedden ideje volt egy kicsit odafigyelni a projektre és a diplomammunkára, 2 találkozóm is volt a lundi városházán, egyszer a helyi környezetissel, másik egy NGO lelkezs dolgozóival. Előbbinek úgy tűnt eléggé teher az egész, lenne más dolga (épp aznap költöztek áz új irodába) de kötelességből megcsinálta, míg a másik kettő örült, hogy valaki foglalkozik velük és a témával. Szerencsére hasznos volt mindkét találkozó, most már tényleg haladnom kellene vele rendesen különben rossz vége lesz... (hagyjuk most hogy mennyit haladtam mióta itt vagyok)

Szerdát ezért a munkának szenteltem, az este kivételével, mikorra egy reuniont hoztam össze a Helsingborgi csoport tagjaival. Délután nyert eredetileg de végül nem tudott volna eljönni pár ember így esti Malmö lett belőle és csak 4 ember. Egyik talán jönni szeretett volna, de megelőző este kocsmai verekedésbe keveredett Helsingborgban! Hoppá!:) Srácot úgyis bírjuk mindannyian, reméljük nyert:) Az idősebbik prof volt ott még, Dan és Michael rajtam kívül. Itt elárulta, hogy mindannyian átmentünk a legjobb jeggyel és mint szinte helyiként sokat mesélt a városról, magáról, jó kocsmákról az életéről, egy kínai útról melyen elnöknek járó felvezetésben ment a delegációjuk stbstb nagyon nyitott volt, mindannyian élveztük a hűvös-hideg estét a Lillatorget napernyős, mégis gázégős, de legalább pirostakarós, sőt mi több sörözős, de annál is hangulatosabb asztalánál. Azután átmentünk egy másik pubba, ahová már nem tartott velünk Torleif, Dan barátja szülinapján koccintuttunk. Hoegarden sör, állítólag hű de jó, de amolyan üdítő jellegű volt, különösen nyáron lehet jó. Hazafelé leintettük a buszt a megállón kívül, nagyon rendes volt a sofőr mert üresen megállt, és mivel pont a gyorsbuszt kaptuk el, hamar hazarepített.

Következő nap érdemben is haladtam a dolgaimmal, végre:) De ennyi :S

Péntek egy másik emlékezetes nap, mert múlt heti eltolt biciklizésre került sor, na akkor ucu neki 10-en jöttünk össze, csak párat ismertem elsőre. Jó indul, szeles, borús idő, egy térdeit fájlaló román leányzó, aki kb 1 óra biciklizés után esett egyet a térdére, legalább utána már nem érezte, bírta egy ideig még panasz nélkül. A másik román lány az első nagy emelkedőnél elkezdte jószokását gyakorolni: biciklitolás... Rövidebb út helyett egy közepesen hosszú úton szerettünk volna menni de elvétettük a lefordulót így a leghosszabb úton mentünk oda és  aröviden visszafelé. Nehéz volt tartani a lelket a népben a még 3 km van hátra. Erre 2-3. ilyen után nem ott volt egy tábla hogy tényleg 3 még?!:) Megállapítás: Skane nemis lapos, csak nincsenek hegyek, de attól még szép dombos vidék, bizonyítja ezt a sok biciklitolás az emelkedőkön. Végül megérkeztünk a kastélyhoz, ami egy kúria volt, amiben épp hotel és étterem üzemelt. Leültünk a teraszára, de elzavart egy pincér így találtunk néhűny oldalsó padot és asztalt a kisfélszigeten, mert az egész egy félszigetre épült, körbevéve egy hatalmas tóval, további szigetecskékkel pl mint a madarak szigete, ahonnan amíg ott voltunk mindig vmi hápogás, gágogás, sipítozás jött a vidám madaraktól. Lehet azért is mert mikor elkezdtünk ebédelni elkezdett a nap is sütni és volt ereje rendesen, már-már fázni kezdtünk, de megmentett. Kiadós ebéd és pl argentín fánkféleség után nekivágtunk a visszaútnak. Akkor már csak 9-en mert Aaron lelépett előbb, igaz végül busszal ment haza mert nem bírta hogy lejtőn lefelé akkora volt a szél, hogy lassult nem hogy gyorsult volna. Szegény Laura (aki elesett) nem bírta, ott hagytuk a buszmegállóban. Patricia jöttmég velünk és tolta a biciklit rendesen a dombokon, amivel meg minket húzott rendesen. Végül feladta és feltettük egy buszra, ugyanarra amin Laura utazott végül. Ekkor két részre szakadtunk, első részből Nuria, a spanyol lány ereje is elfogyott buszozott egyet. 6-an futottunk be Lundba végül 2 Agustina, Gabriel, Katy, Desmond, Slavik és én. 4-en elvéreztek a nagy túrán. Sajnos a természetvédelmi területen még nem zöldelltek a fák, bár nagyon szép, hangulatos hely volt őzcsordát is láttunk, nem nagyon féltek (nem futottak el elsőre), de ez általában minden "helyi" állatra igaz, az különösen akkor fura mikor nekem kell a galambokat kerülgetni:D

Az utolsó szeles, de napos szakasz után jól esett hazaérni és egy hosszú forró tusolás után... elindulni biciklivel a Helsinkrona nationbe dolgozni. Sajnos nem voltak olyna sokan mint múltkor, így kb 400SEK borravaló jött csak össze, dolgozni nem kellett sokat a bárnál, de azért jó este volt végén egy tűzriadóval. Vagy a füstgép a tánctéren vagy a konyhai szendvicssütő volt a hibás. Bár akkor szólalt meg mikor Erin kinyitotta a hűtőt, úgyhogy szerintem ő volt a hibás:) Ben a táskám segítségével kicsempészett pár italt, mert nagyon figyelik az őrök, de miután ellenőrizték és bezárták az alkoholos helyiséget, elmennek, mi zárunk, és a táskámban maradt tárgyak csak úgy jöttek velünk. feleztünk, ha már az én táskám volt, úgyis az afterparti nem volt a legjobb irány haza és alvás, mert reggel korai kelés. Irány a karneválos csoportommal Landskrona(jelmeztéma: sportsérülések volt), karneválos újságokat árultunk, 1-et sikerült eladnom az utcán (több tucat más árus mellett), egyet Stina vett meg köv reggel mikor beugrott. Délután pihenés, majd este Blacklight party volt. UV-fényben világítósfehérpólókkal, szövegkiemelőfilccel rajzolt kreatív alkotmányokkal. Újabb kevés alvás után jött a vasárnap, majdnem alvás a misén, majd bolhapiac Desmonddal, aki szingapúri lévén kellett hogy vegyen valamit, majd mosoda 1 óra alvás óriási vacsi a klosteres társasággal, ahol Laura apukája által egy olyan kolumbiai krémet tett le az asztalra, melyet életem végééig kívánni fogok. Semmi kokain, csak cukros izé, de olyan hogy... ki kell próbálnod ha teheted, többet a nutella felé sem fogsz nézni, azt ígérem!

2 óra alvás után hajnalban irány a SEABATTLE. A buszon aludtam picit, de nem sokat mert ugye figyelni kellett a tájat. Olvadós, kisvízfolyásos, fenyőerdős, tavas, és meglepően sziklás volt a táj az útonm ahogy stockholmi is sziklásnak tűnt a sok szigetével az autópályáról. A komp hatalmas volt, méretre és az élmény is! Kezdeti szobacserélgetés után (kipateroltunk 2 embert) beköltöztünk, majd felderítettük a 10 emeletes szörnyet. Folyosók szűkek, de elfogadhatóan szépek voltak, csillogó liftek, lépcsők, bolt, bár, étterem, klub, színpad stbstb

Fél 9-től all you can eat büfébe voltunk hivalalosak, ahol eszméletlen sokat ittunk és ettünk, nem tudom hogy sikerült felállni a végén... életem egyik legemlékezetesebb étkezése volt az biztos:) A klosteres csapattal ezután King's Cupot játszottunk, ami megadta az alaphangulatot, fogyott az itóka ;) Utána körbejártuk apartihelyeket, találkoztam pár ismerőssel a buszról, majd buliztunk egyet, mivel kb nem bírtak egy helyben maradni, továbbálltam, nehogy már nemtudnak egy helyben 2 számot kibírni. Persze mindig összefut ismerőssel az ember így folytattuk az estét, míg végleg el nem nyomott az álom. Reggel Tallinhoz közel ébredtünk, a fedélzetről nézve nagyon szép látvány fogadott, igaz a kikötő itt sem szép (hol az)... Kidokkolás után csoportokban megmutatták nekünk a város nevezetességeit diákok, minket egy rendkívül alacsony lány vezetett körbe, de nagyon aranyos, rendes volt, kinyílt mikor kérdezgettük és nem az előre leírt papírból kellett beszélnie. igaz utána már  csak sétáltunk egyet, nem mentünk be ide-oda, csak bevárva a klosteres csoportot egy étterembe, tipikus észt kajával, bár a főtér szélén egyik étteremből helyi népviseletbe öltözött pincérnő kínált friss cipóval és sajttal, mégis másik helyre mentünk többiek nyomására. Szerintem nincs ilyen: káposzta és krumpli nálunk is van. Próbáltunk különbözőt rendelni, de egyik de volt speciálisnak tűnő, ízlő. Már osztom a véleményüket, hogy nincs különös konyhájuk. Lehet hogy ezért nem tudott ajánlani a pincér, bármennyire is kértem. Túl kedves nem is volt, na mindegy. Utána Michaelt követve egy emléképület próbáltunk megkeresni, ami még meg sem építettek, hanem a helyén az előzőt épp akkor bontották még. Londonban 91-ben talán robbantott az IRA és az megmaradt Baltikumot jelképező épület belseje kiállítás lett és ezt megvették Tallinban és ideköltöztetik nemsokára, de a válság miatt lelassult a folyamat.

Tallin óvárosa egy szép történelmi városrész, megmaradt még nagy részén a vrosfal, egyes bástyákkal, ugyanakkor a szűk, kikötői, egyben kereskedőváros jellemzői horozza magán. Szép világos színű épületek, jópár templom. Az óváros szélén kezdődik az új, modern Tallin néhány nagyobb irodaházzal, a jövő szimbólumaként emelkedve a 400000-es főváros fölé. Érdemes lenne egyszer egy teljes napot eltölteni itt kipihenten, de jó benyomásom lett e félnap után. Visszafelé irány a bolt és néhány ajándék (csoki, sör, vodka), ha már április végén kocsival megyek haza Budapestre. A fedélzeten kora este mindenki aludt, valahogy később indult csak be a buli, ráadásul már nem csak mi voltunk a fedélzeten. Ez annyiban nyilvánult meg hogy nem volt olyan zsúfolt a tánctér, csak simán zsúfolt. Az este végetért 3-4 felé fáradtságra hivatkozva és reggel újfent Stockholm kikötőjét nézegettük, de ezúttal kicsit feljebbről a lezárt szintről a német sráccal Jannal, ahová csak úgy véletlenül feljutottunk... Michael hazarepül 2-3 hétre, úgyhogy elköszöntem szomszédomtól, aztán én megyek el 2-re így elköszöntünk egymástól a májusi bulikig viszontlátásra, aztán busszal haza. Szinte végig fent voltam. Van mit csinálniuk még az autopályákon, 110 km/h a max, sok helyen autóútra vált, majd sok értelmetlen terelés, miközben nem dolgoztak (igaz itt nem volt egy dolgozó munkás és a többi sem a lapáton könyökölt, itt egy sem volt). Érdekes volt, hogy 3 kamion egy 3 részre szétszerelt házat szállított, milyen legoházak vannak... A soktavas, nagysziklás Stockholm után szép lassan átmentünk a fenyős, kisvízfolyásos, tavas, sziklás tájba, ami csak Skane-ban kezdett el zöldülni és egyenesedni (a korébbi örökzöldeket nem számolva). A csillogó Öresund már csak hab volt az út végén, mert a nap úgy sütött, hogy végre elmondható, hogy van ereje. Lundban elkezdtek nyílni a bokrok, egy két bátor farügy is megmutatta a zöldjét, csak így tovább;)

Holnap irány Kristianstad és a környezetis emberke, uccsó tervezett találkozó, remélem hasznos lesz, ha nem akkor csak utaztam egyet a bérletemmel és kész. Haladnom kell a projekttel, mert jaj lesz...

No alvás mert nemsoká kelek, bár fáradt nem vagyok, az utóbbi napok hozzászoktattak ehhez, bár tény hogy nem jó...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kozyinsweden.blog.hu/api/trackback/id/tr701922450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása