Szokásos reggel, talán már nem kell majd annyi idő reggel a készülődésre. De inkább kényelmesen mint rohanósan. Meglepetésemre a szembeszomszéd, Michael nem jött, biztos meg volt az oka. Végre egy jobb óra volt, mint Torleif bácsival. Először mikor megláttam, hogy félretolja az írásvetítőt, felcsillant a szemem. De mikor letette az asztalra a modemnagyságú projektort, akkor igencsak meglepődtem. Fiatal srác volt, de sikerült elsztoriznia, jött egy kérdés és akkor arról beszéltünk, szóval gyorsan eltelt az idő. Fura, hogy sok fénymásolt anyagot kapunk olvasásra, a kötelező irodalmak mellett. Hazafelé a holnapi malmöi kis kirándulásról beszélgettünk. Itthon kis rendrakás, ebéd, alvás után, irány a buli először Klostergardenben, majd Sparta koli és a fő attrakció az LTH;)
Sikerült egy emelettel lejjebb leragadni, mert a környék nagy bulija itt volt az alattam levő szobában és a folyosón. Fura, de nem volt zene, úgyhogy beszélgetős parti volt az egész. Végül elinduluntunk a Karhusetbe még szép, hogy biciklivel, de a melegítő pálinka segítségével.mostmár gyorsan oda lehet jutni. A parti olyan volt, amilyen. A zene általában meghatározó, de itt állítólag még jó DJ volt. Nos, felhívnám a hazai DJ-k figyelmét, hogy irány Svédország, mert ami itt van az botrány. 4 számot egyszerre összemixelni úgy, hogy még egyiknek a ritmusára se lehessen rendesen táncolni. Persze betettek egy retrosabb számot keverés nélkül, mindenki táncolt de úgy! Aztán vissza a "rendes" kerékvágásba. Sikerült egy hideg sört innom, így elkezdett fájni a torkom:(
Azt a hétszázát, de rossz ilyen hamar felkelni. Elég hamar keltem, mert nem tudtam mennyi idő kell reggel, Michael-lel koppra az állomásra értünk. Vonaton aludtam, mint minden rendes pesti a BKV-n (már ha jár). Az óra keretein belüli városnézés nagyrészt történelmi volt, és kisebb részt a városfejlesztésről szólt, de bemutatták a korábbi terveket, hogy terjeszkedett a város és a mostani terveket, melyek majd a tárgy keretében érintünk. Közben a 32 éves pakisztáni pszichológus, aki szintén felvette a kurzust!!! a tálibokról mesélt, meg pakisztáni-indiai harcokról. Érdekes volt elsőkézből hallani felőlük. Meséltem neki Magyarországról, mert igencsak érdeklődött, történelemről stb. Az út végére mindenki megfagyott, csak a tanár nem, aki a végén már fázhatott, mert végig kezében vitte a sapkáját és kesztyűjét és ahol megálltunk, mindig arról beszélt, hogy nyáron milyen, mennyi program van és ember. Jelzem január közepe volt. Tanársegéd jóarc srác, néha akkorákat krákogott, hogy csak néztem… nagyon félelmetes volt, de értelmes figura, remélem csak egy kis betegség. Hazafelé lekéstük a vonatot, így a mekiben kitárgyaltuk a svéd feminizmust, és ha fel akarsz idegesíteni egy svédet, akkor erről kell beszélni, mondta elsőkézből a malmöi Daniel. Majd a magyar-svéden az Ibrahimovicot! Ja, hogy ő nem svéd:P Jelentkeztem Lundban egy Nationbe, a Wermlands Nation-be. Kaptam ingyen kaja -és kv jegyeket 1-2 alkalomra, meg regisztráció alatt olyan finom Brownie-t!, még soha nem ettem olyan csokisat, hogy mintha a csoki akkor olvadt volna el a számban és áhh, nagyon jó volt! Aztán itthon ebéd. Nos, az olajban sütést még tanulni kell, mert a fröcsögő olajtól hamar megtanul az ember táncolni, de hát így van ez rendjén, nem?:) Este úgy volt, hogy közös vacsora lesz a kémiás szekcióval, de végül nem jutottunk be a Nation-be, ahová mentünk, hanem visszamenünk a Student Unionba, és kis szendvics, én pl lazacos tortát ettem... semmi extra, egyszer kibírtam. De nagyon jót beszélgettem a franciákkal és a lengyel lánnyal, végén fotózkodtunk, meg leléptünk mert holnap nagy parti és bírni kell az iramot;)
Akkor reggel pattanunk is a biciklire éééés havazik :/ na nézzük, milyen is lesz. Majdnem simakerékkel is lehet száguldozni, már megértettem a pár nappal korábban látott versenybiciklist hóban farolva vette a kanyart;) Na szóval, hasítottam az állomásig, ahol leparkoltam, még esett a hó. Állítólag be szokott fagyni a zár, úgyhogy mire visszajövök gyalogolhatok is haza... Ahogy mentem a vonattal, elállt a hóesés, és ahogy Helsingborg közelébe értem távolba néhány nagyon fényes pontra lettem figyelmes, csak a nap sütött ki ott. És mire Helsinborgba értem, mindenhol. Előbb bementem a Toursist Infoba térképért és infoért, majd irány a tegnap torony, hisz végre látszik Dánia. Nagyon tiszta volt minden, hajók mentek erre-arra. Szokásos hógolyózó gimnazisták megjelentek akik az ártatlan turistákat, járokelőket dobálták fentről. Kis utcákon át mentem az egyetemre, és találtam egy két magyar zászlót, melyek egy magyar étteremhez tartoztak. Megkérték az árát, de jó tudni, hogy ilyen is van. Az első igazi óra elég unalmas volt. Tanár mint BME-n kivetítőre tette a fóliáit, és elég általánosan beszélt. Kb mindenről hallottam amiről beszélt, de azért mondott újat. Hazafelé úton számokat cseréltünk és megbeszéltük a malmöi sráccal, hogy körbevezet minket majd szom,baton, Nóri és Viola is csatlakozik. Velük este a hivatalos fogadáson találkoztunk az 1666-ban alapított egyetem 1882-ben elkészült főépületében. Gyönyörű a dísztermük. Az egyetem híres férfikórusa énekelt, majd a dékánhelyettes beszélt, többnyire arról hogy ez Svédország #1 kutatóegyeteme, és hogy anno ő sem emlékezett az ehhez hasonló köszöntőbeszédre, amin kénytelen volt részt venni. 3 dolgot említett amire emlékszik a régi köszöntőbeszédből, ezt megosztotta velünk. Úgy tűnik nekünk nem volt oly emlékezetes :P Holnap ismét Helsinborg, óra keretén belül városnézés, állítólag szakmai szemmel. Kíváncsi leszek, meg arra, hogy tudok oly korán felkelni.
Hú, érdekesen napra keltem fel, pedig mit sem sejtettem ekkor még. Elkészültem, mentem a szomszédhoz, ahogy reggel megbeszéltük, erre folyosón 2 műszaki emberke áll dobozokkal és mutatnak felém. Bár van netünk, bevezettek egy új, állítólag gyorsabb internetet, egyben digitális tv-t. Írtam is gyorsan az IHO-nak, mert nem tájékoztattak erről minket, és hogy fizetni kell-e vagy sem, nem tudom. Na, ez volt a sallang, de mikor a szerelőt bevezettem a szobába, ránézett a zászlómra és megszólalt, hogy „magyar?”, legalábbis ennyit értettem, és mondtam „igen”, s Hajdú Lászlóval elkezdtünk beszélgetni, aki 14 éves kora óta él Svédországban. Jól indult a nap, ezután nyélbe ütöttük az üzletet Micheallel, 550 koronáért a félévben használom az általa is kölcsönzött biciklit. Csak lámpa kell rá, meg egy első fék. Kontrás, nagyon állat, előjönnek majd újra a BMX-es korszak reflexei. Az elsőben levő kisnyolcas csak barátságosabbá teszi a masinát;) Gyorsan eljutottunk az állomásra, a biciklikkel, majd érdekes, de alig voltak a jegyirodában… csak nem dolgoznak az emberek? csak oda vettünk együtt jegyet, így olcsóbb volt, mint külön-külön. Elértük a kis, lila vonatot, ami elvitt minket Helsinborgba, bár minden fánál megállt, így is ott volt 40-50 perc alatt. Mivel volt, bő félóránk, elsétáltunk a várkapuhoz és felmentünk a toronyba, ahonnan be lehetett látni az egész Öresundot, és halványan Dánia is látszott a köd miatt. Ezután irány az egyetem, ahol elég kevesen voltak ma a csoportból, állítólag leszünk többen is. kb 8-10-en voltunk jelen. Többen leszünk majd, de így is csoportos lesz a kurzus, aminek külön örülök. Bemutatkoztak a tanárok, megkaptuk végre az órarendet március végéig, és sok üzemlátogatás, hasznos óra lesz, kifejezetten örülök ennek, hisz ezért (is) jöttem. Röviden körbevezettek, majd hazafelé egy helyi, vagyis malmöi sráccal, aki félig lengyel, Michael-lel, egy amcsi sráccal jöttünk, illetve az ausztrál srác már nem fért oda a négyesbe, de jót pihent, állítása szerint. Malmöi (26 éves)elég jó beszélgetőtárs volt, hiszen helyi viszonyokról mindent vágott és hozzá tudta tenni a lengyel énjét is. Beszélgetés közben kint óriási madárrajok húztak el, mindenféle alakzatban, nagyon jól nézett ki. Az amcsi srác, csak 17éves!!!. (Anyja USA, apja UK, van mindkét útlevele) Élt sokáig Bolíviában, majd Brazíliában, Ohioban, Panamában, s most kénytelen Svédországban tanulni. Fura hogy ilyen fiatalon már egyetemre megy, de hát Ukrajnában is ekkor kezdik, kezdték az egyetemet. Végre talán van már minden itthon konyhában, sulicuccok. Ajánlott irodalmat vett ki Michael, megosztjuk majd, így ezzel sem kell bajlódnom.
Átugrottam még Harryhez, becsületes nevét nem nagyon osztja meg, mert még németül is bonyolult. Ígérgettem neki már egy ideje, hogy meglátogatom, de ma este nem volt már hőemelkedésem sem, így felkerekedtem. Rendes srác, legközelebb már borozunk is. Nagy dobos, otthonról annyi mindent hozott, mert ugye vonattal jött, és így nincs súlyfelár. Csak a hangfalak mélynyomóval 17kilót nyomtak, akkor most mit szóljak az épphogy 20 kilómmal a hátizsákban? 2 bőrönd és egy tárazsák volt a sarokba ledobva.
Várom már a holnapot, hogy belecsapjunk a lecsóba, aztán este rektori fogadás a főépületben.
Hétfő, kezdődik a hét és a suli. Nem nekem, majd holnap, de be kellett menni leadni egy papírt, meg kiváltani a belépőkártyát. Mikor kiléptem vettem észre, hogy hoppá, éjszaka havazott. Mert amikor lehet elhúzva tartom a függönyt, mert a fűtés így is épphogy elég, de már szokom a 20fokot. 10-kor már szépen el volt takarítva mindenhol a hó, magánházaknál is, ez meglepő, hogy ennyire figyelnek az emberek erre. Persze biciklisek nem hagyhatják otthon ilyenkor sem a cangát, volt aki a havas úton félkézzel telefonálva tekert… Besétáltam a központba leadni a papírost, ráérősen tettem egy kitérőt az egyik nation felé, mert valószínűleg a Wermlands NAtionbe belépek. Hogy miért? Közel van. Lényegtelen, melyikbe lépünk be, úgyhogy miért ne ebbe. kb 10 perc séta sem otthonról. Ezután egy akkor édességáruházat láttam, mint otthon a rendes CBA-k, vagy Spar-ok. Szerencsére meg tudom állni, hogy ne legyek édesszájú, de képzelem aki nem. Annak ez amolyan Mekka lehet. Már ha nincs nagyobb. Ezután az egyetem főépületénél pár fotót készítettem, majd leadtam a papírost, és irány az LTH-be a belépőkártyáért. Új úton mentem, a könyvtár érintésével. Hűűűű, kész kastély az egész. Épp ebédidőben értem az LTH könyvtárába, ahol volt jó 45 percem nézelődni. Sok, egyészen kiváló könyv volt a szabadpolcokon angolul. Úgy érzem hasznosítani tudom majd őket, ha szülséges. Sok szabad gép és hűűű olyan tanulószoba. Nem székekkel, áh. Dönthető fotelokkal! Eljött az idő, na hadd készüljön a kártya. Viccesre sikeredett a fotóm, kicsit Caesar-os lett a képem, pedig profi fotós volt a bácsi, legalábbis a felszerelés, de nem szólt mikro fotózik, az meglepetés :) Mindegy, nem fogom kitenni az ablakba:P Ezután irány egy másik úton biciklit találni. A nagykönyvtár mögött ráleltem egy nagy templomra, melyről azt hittem, jó hideg lesz bent (biztos otthoni tapasztalat), de minden kivilágítva, csilivili és meleg. Nagyon érdekes volt, fotóztam is párat. Volt ott egy néni aki a Betlehemet átrendezte. Úgy nézett ki, mintha szegény a nyugdíjas éveiben babázna. Nem hiába második gyerekkor?! Érdekes volt, biztos így szokás(?). Biciklit már csak 1500ért kapni, hogy a pénz felét visszakapom a félév végén, ha minden rendben. Az angol ajánlata jobban tetszett, szerintem elfogadom azt. Bár még várom pár napot. Ezután irány az állomás, hogy jegyet vegyek holnapra Helsinborgba, de annyian voltak, hogy majd holnap inkább. Inkább néztem kesztyűt, de még mindig nem találtam jó árban, nekem megfelelőt. Hazafelé a helyi tourist infoba beugrottam, hogy megkérdezzem, mit érdemes Skane-ben megnézni, illetve távolabb. Már alakulnak a terveim, sarki fényre csak most januárban lehet esélyem, de nagyon drága:(. Meglátjuk mi lesz, valószínűleg nem jön össze. Áprilistól indul az igazi tavasz itt, úgyhogy a programok javát, áprilistól kellene tervezni, ha már a szemeszter 2. felében nem sok dolgom lesz itt, bár az otthoni dolgok. Huh, jobb nem rá gondolni.
Érdekes, hogy a boltokban nincs olyan hogy hús vagy sajtpult. Minden előrecsomagolt, talán csak a piactéren láttam rendes hentest. Ahhoz több bizalmam van, vagy nem is tudom melyik a jobb.
Még lefekvés előtt Átmentem papírért a szembeszomszédhoz , és nem kiderült, ő is jön Helsinborgba?! S az is hogy ugyanazt a kurzust vettük fel:) Reggel együtt is fogunk menni, biciklivel, mert végül meg fogom venni a biciklijét, így mindenki jól jár.
Reggel majdnem délig aludtam, nem baj, ezért estebédeltem csak most 9kor. Úgy tűnik ez a vollkornbrot sokáig kitart... sajnos, elég lassan lehet enni:P. Reggeli után Kecskemétről kaptam hívást, ahol épp ebéd után voltak a Zoliék, Keresztmamáék is ott voltak, ők persze csodát láttak, mert még ott sem tartanak mint Édesanya, de nem is bizos hogy valaha megpróbálják felfedezni az internet világát. Ezután kibújtam a szobámból és épp előtte beszélgetett Micheal és Jonas beszélgettek. Előbbihez indultam, hogy érdeklődjek a biciklijéről. Nos elég drágán adja, meg közgázt tanul, így vigyázni kell vele! Na jó nem, de meghallgatom még más ajánlatokat is mert, drága egy kicsit a két ajánlata. Ezt követően beugrottam Rémihez, akivel felfedeztük a környéket, sportcsarnokot, sajnos nem teljességében, mert a lundi női kézicsapat épp akkor játszott, és nem tudtunk az előtérnél beljebb jutni. Eldöntöttük, hogy mivel neki vannak ismerősei Erasmussal erre-arra Svédországban, igaz nekem kevesebb, de majd utazunk együtt, amerre csak tudunk, mert ezért is jöttünk, vagy nem?!
Este vacsi készítés, még lassan megy, hát még a hagyma jó felszeletelése, pedig nem a szuperkésen múlik:P Holnap be kell vásárlonom, még pár alapdolgot és teljes lesz a készlet újfent. Asszem ma is filmezem egyet, legalább hamar lefekszem, mert holnap új hét, és már fittnek kellene lenni teljesen, igaz este még nem így éreztem magamat.
A napot pihenéssel terveztem tölteni, na meg Nórival elsétáltunk a helyi plázába, ami a város szélén van, a Nova Lund. Útközben bementünk a helyi bowling pályára körbenézni hogy mennyibe fáj 1 óra gurítás, 130 SEK/pálya/óra elfogadhatónak tűnik, úgyhogy ide még jövünk;)
Kisnagy sétánk végén odaértünk a plázába, ami mellett már nagy áruházak is vannak pl Media Markt. Körbenéztünk kb mindenhol hogy felmérjük a terepet, de legközelebb azt hiszem csak bicklivel jövünk, mert hazafelé már majdnem ment le a nap és feltámadt a szél, ami még hidegebb volt, így jó volt az otthon 20fokos melegébe bemenni. Este végre sikerült beállítani otthon a skype-ot így egyenes kapcsolatom van Édesanyával, meglepően ügyesen bánik vele! Tudtam hogy belejön, de minden kezdet nehéz… Este bújtam még az útikönyvet, hogy felmérjem az utazási lehetőségeket. Hát jó lenne északra eljutni, csak nem tom, drága :( Megnéztem egy Bud Spencer filmet, mert szóba jött ma Nórival való beszélgetés során, így az Aranyeső Yuccában-re aludtam el.
Na ennyi volt. A jóból is megárt a sok, nincs nap, csak a szokásos szürkevilágosság. De legalább ott folytattam ahol tegnap, utazás. Albert visszaírt és jó linkeket adott, hol nézzek fapadosokat, felmértem a vonat és a távolsági busz lehetőségeket a Skandináv-félszigeten. Ezután jöhet a tervezési fázis;) Sokat heverésztem, főztem vmi egyszerűt, bonyolultba még nem fogok, majd eljön az ideje, inkább ezekbe jöjjek bele előbb. Aztán kipróbáltam a hajszárítót, de nem úgy magában:P Irány a doki. 5-ig volt, odaértem kb 4-re. Persze, először rossz épületbe mentem be, megtaláltam a portát. Ott kérdezték mit szeretnék, végighallgattak türelmesen (igaz amit mondtak, hogy figyelnek az emberre és nem szakítják félbe), majd mondták hogy rendben Akkor pszichológusra van szüksége? mertez a pszichiátria, próbálja meg a következő épületet:) Úgy tettem, egy régies, belvárosi kórházakhoz hasonló épületben volta környék klinikája. A recepciótól a nurse-höz irányítottak. Gondolná az ember, svéd nővérke… helyette egy svéd bratyó fogadott, hogy mi a bajom és elmondtam. Úgy tűnik itt az a szabály, hogy előbb a nővér megszűri a beteget, hogy valóban be kell-e menni a dokihoz. Mert ha megvizsgál a doki, akkor vizitdíjat, 200 SEK-et kell fizetni. Inkább ne számold ki mennyi... Dokinéni rendes volt, elmondtam neki mik a tüntetek, belenézett a torkomba, mondta hogy nem torokgyulladás, hanem vírus. Mint anno az Amerikai úti Országos Idegsebészeten torokváladéktesztet vettek. Míg ott az eredményre 3-4 munkanapot kellett várni, hogy a Szent László kórház laborjára, itt 3-4 perc alatt kész volt a teszt. Oké, lehet hogy ezért is kell ennyit fizetni, mert minden van egy helyen. Itt az orvosi rendelő olyan, hogy egyben van minden. Van városi kórház is, de ez a rendelő amolyan SZTK-féle. Itt mindenhol lehet fizetni kártyával, persze a vizitdíjat is a recepción, ahol számba lettem véve.
Csoda történt. Mikor megfordultam reggel az ágyon azt hittem álmodom vagy látomásom van, mert egy fényes, narancssárga csíkot láttam, de nem más volt ez, mint a nap. Igen, néha itt is kisüt. Írni akartam Nórinak fent volt skype-on, hogy milyen jó, de biztos hülyének nézett volna, erre 5 mp-re ugyanezért rámírt. Lassan ment a készülődés, főleg a reggeli. Megbántam már, hogy az akciós több mint 1 kilós vollkornbrotot vettem meg, már utálom, de még felénél nem tartok, ráadásul olyan lassan lehet csak enni, hogy tovább tartott reggel mint az összes készülődésemJ. Az LTH-re ide félóra az út a saját tempómban, amúgy 45-50 perc séta. Igaz a busz is odavinne, de kinek van erre pénze? Inkább nézek várost közben is és levegőzöm. Kár volt sietni, mer csak szendvics- és papírosztás volt. Órarendet nem kaptam, csak egy időpontot, jövő keddet mikor is kezdek Helsinborgban. A koordinátorom nagyon kedves, mindenben segít. De bárkihez fordul itt az ember, ugyanilyenek. Hol van itt a stressz az emberekben?! Képzelem, hogy egy stresszhelyzetben hogy kiborulhatnak… vagy nem. Ezt követően az LTH diákjait szakterületek szerint ún. guildekbe osztották, vagyis rokonszakok tartoznak egy guildbe pl környész, vegyész, biós. Körbevezetett 2 diák az LTH ránk eső részein az éppen lemenő nap. Minden épület nagyon modern, felszerelet, olyanok mint otthon az új termek, talán kicsit jobb, de itt nem csak ezekre, mindenre vigyáznak, megbecsülnek. Ami régi, az nem ócska és azt is ugyanannyira értékelik. Ezután visszamentünk az LTH Student Union épületébe, ahol most még ingyen kv-val és sütikkel kedveskedtek. Később már fizetni kell, de így is más helyekhez képest fityinget. Útközben is, meg itt is próbáltam megismerni az új tagokat. Van közöttünk egy kolumbiai lány, aki kifejtette, hogy jövő héten Egyiptomba akar menni, de még semmit nem tett érte. Csak eljut valahogy, igazi last minute lesz. Aki vele volt, egy kreol, talán arab származású kandai lány, állítólag Kanada legjobb BSc egyeteméről, a Waterlooról, biztos. Kicsit Sejlára emlékeztetett, de valszeg, mert nem volt szerencsém sok hozzájuk hasonlóval találkozni, és itt semmi rosszértelem. Volt egy BEST Łodz-os lány, végre egy külföldi Bestie:). Vele így volt is témánk. Volt ott még liladzsekis kanadai srác, szolíd német srác, bécsi műegyetemről egy osztrák srác, egy katalán lány, és a franciák. Ugye mi is 3an nagyrészt együtt mentünk a sétán, beszélgettünk, bár néha-néha próbáltam vegyülni, elbeszélgetni az emberekkel, de a franciákra ez még inkább igaz. Ott kiderült, hogy az összes ottani 3 francia sráccal egy házban lakunk, egyikkel meg szinte szomszédok is vagyunk. Igaz ő a legvisszahúzódóbb, legkisebb hangú, de legnagyobb is egyben. A legkisebb is elég bátortalan, de vele beszélgettem a legtöbbet és a legjobbat. Rémi kajakozik, pár hete még az Alpokban síelt, majd átverekedte magát fél jeges Francio.-n Bordeauxba. Benne jó emberre leltem az eddigiek alapján. Keresem is, csak gyógyuljak már meg. Hazafelé a franciákkal jöttem, vacogtunk, de félúton bementem hajszárítót venni, addig melegedtünk a boltban, meg megállapítottuk, hogy még egy eszköz, amivel meleget csinálhatunk a mindannyiunk számára hűvös szobákba. Mert az hogy a fűtőtest nem nagy, nem baj. De hogy a kéz melegénél alig melegebb… Van még a fürdőben elektromos törölközőszárító. Rémi még az elektromos sütőt is hadba állította, én még javasoltam a lámpákat, mert néhányban még régi égő van. Na igen, és ezekről a szokásos lundi arcpirítóan hideg szélben beszélgettünk. Otthon mindenki sietett a melegre, de valahogy nem volt meleg. Bár én elég fáradt voltam, és éreztem hogy gyűr le a vírus is, ami bennem van, és a lázmérő is így gondolta. De lefekvésre levitte a gyógyszer, miközben a rakat dolgot olvastam, amit kaptunk, meg összegyűjtöttem. Az utazásos dolgokkal fejeztem be a napot, csak sikerül valahová eljutnom itt Skandináviában ;).
Reggeli kelés nem könnyű. Lassan reggeliztem, mert mikor irány az LTH, érintve Nórit aki 15-20 perc sétára lakik tőlem, együtt odataláltunk. Lassan kezdem kiismerni magamat térkép nélkül is, de jó ha kéznél van. Információs előadáson elég sok mindent elmondtak, csak egyet említenék, Patrick the Police, aki elég jól előadta, mikre lehet számítani a rendőrökkel kapcsolatban, illetve mikre figyeljünk oda stb. Ezután a földszinten a Nation-ök hirdették magukat, összegyűjtöttem a szórólapokat, állítólag mindegy melyikbe lépünk be, mindbe belépést biztosít, itt értem minden rendezvényüket. Hazafelé Nórival megegyeztünk abban, hogy tavasszal jobb lesz a botanikus kert mellett suliba sétálni... Felfedeztem a piactér boltjait, a nagy élelmiszerüzletben önkiszolgáló a fizetés, tetszett, Ezután az italbolt közel megtekintése után a városháza érintésével eljutottam az állomásig, ahol a Helsinborgba való ingázásról érdeklődtem. 20% diákkedvezményt kapok majd, ha lesz diákigazolványom. De hogy lesz? Visszafelé úgy terveztem lemérem mennyi idő az állomás-otthon táv. Nos, majd legközelebb, mert a parkban megálltam az új uszodánál, ami elég drága, de van wellness része is kint kanyargó zártcsúszdával, ami az bentről indul és bent fejeződik be, de a csúszda egy része kint van az épületből, hogy fázhat a feneke annak, aki ott csúszik:) a park nagyon szép és elég nagy, Majd ide járok futni, ha jön a jóidő. A parkból a helyi sportcsarnokhoz jutottam, ami a focistadion mellett van. Be is mentem. Kiderült ez a kézicsarnok, vagyis 2 van belőle egymás mellett, ahogy a 2 jégkoripálya is van ott. Bérelni lehet korit, szóval minden adott. Különböző rendezvények vannak időről időre, Micheal Flatley Lord of the Dance lesz hamarosan éééééés április 1-jén svéd-magyar női kézi selejtező. Ha nem poén akkor ott leszek, már ha itt leszek. Ezt még nem tudom. A stadion mellett gyalogolva, szembejött a kanadai srác, majdcsak direktben is talákozunk ha már egy házban lakunk. 2 ajtó is nyitva volt a folyosón, úh beköszöntem. Szembeszomszéd, Michael, angol és elég közvetlen, míg az ő barátja a másik nyitott ajtós a német, Jonas. Micheal később áthívott vacsizni, ott volt Jonas is, 2. féléves Erasmusosok Exeterből és Göttingenből, úh. már ismerik a terepet és jóbarátok, közös főzések, kaják, fogok még csatlakozni vagy ők hozzám. Hajábakrumplit vajjal és jó savanyúsággal megettem előtte, de átmentem dumálni picit, jó lenne gyorsan felgyógyulni mert jónak tűnik a folyosó, lesz itt pár buliJ ahogy a város minden részén is. Jó mert, este csak gurulni kell majd lefelé a városból, már ha lesz biciklim, mert Michealnek 2 is van, meg is veszem stipstop az eladót majd.
Korai kelés, nehezen indult a nap, de elindultunk és elsők között jelentkeztünk be, kaptuk meg a kulcsunkat, fizettünk be a nagy welcome party-ra, s mienk volt az egész nap. Kisbusszal elvittek a kolinkhoz, ahová először nehéz volt bejutni, hogy is nyílik ez a zár téma… de már vacogtam, mire sikerült. Ja havazott kint. Bent összefutottam egy kanadai sráccal, aki elhúzza a szavakat így nehéz megérteni. Nehéz volt megtalálni a 313-ast, mert a liftben nem a 3-as számnál van. mert van a földszint, aztán 2-es a következő szint, úgyhogy a 4.-en lakok a lift szerint. Az apartman egy tiszta fehér, IKEA szoba. Kipakoltam mindent hamar, az elrendezéssel még várni kell. Egy Rubophen után kis idővel felfedeztem a környéket egy sétával, focipályák, parkok, s végül a boltnál kötöttem ki, hogy az otthoni nem létező készleteket feltöltsem. Két bolt is van egymással szemben, egy Nettó (LIDL-féle) és a CoopKONSUM. Kétszer fordultam, de most már legalább nem érzem úgy, hogy nem lenne mit ennem. Második fordulónál találkoztam a kanadai sráccal és együtt vásároltunk, dumáltunk közben, de már kezdtem megszokni, ahogy beszélt. Este nem voltam valami jól, csináltam „táboriteát” (lábasban), s hamar lefeküdtem, de a Rubophen újfent segített.
Eljött a nagy nap, irány reggel a reptér. megint nem aludtam sokat, éreztem is, hogy beteg vagyok, de nem tarthat semmi vissza. apukám kivitt a reptérre, anyukám is kijött természetesen, hiába mondtam neki, hogy ne hagyja ki az számítástechnikai tanfolyam első óráját:P Ladoneczki Gábor is kijött, ha már ott lakik a közelben, és lekenyerezett egy Túró Rudival, kíváncsi vagyok évek múlva mit kér cserébe:):P Köszi, mégegyszer.
Violával találkoztam, majd Vida Nórival. Fura volt, mert még sohasem láttam, csak hallottam róla, de megoldottuk a találkozást. Átkeltünk a scannereken, volt aki mezítláb és már bent is voltunk. Azt hittem busszal megyünk először, de csak a repülőig vitt. aztán meg egyenes utunk volt Malmö Sturupig. Szép felhős idő volt, de itthon még annyira tiszta, hogy lefotózzam Rákoshegyet. Útközben csak felhőt láttam, meg egy érdekes szivárványt, majd leszállásnál az enyhén havas Skäne-t. Gyorsan kijöttünk, és már mentünk is a buszhoz, ami szinte a kijáratnál állt és azon csak bankkártyával lehetett fizetni. hümm, fura, mikor otthon van hogy jegyet sem árulnak a BKV-n, pláne ha nem is járJ. Busszal elmentünk az LTH épületéig Lundban, ott meg a BEST Lund volt elnökére, Partickra vártunk, aki elvitt minket a szintén volt BEST-es Martinhoz, akinél megszálltunk. Pár percet fagyoskodtunk a ház előtt, ahol ártunk rá, és megjelent biciklin szélben, piros arrcal. Na igen. IKEA lakása volt, elég modern, új. Eleinte beszélgettünk, majd Viola-Nóri-Patrick felkerekedtek vásárolni és várost nézni, én inkább gyógyultam az ágyon, heverésztem, leszek még itt eleget és jobb időbenJ. Martin idővel elment vmi lakógyűlésre. Ahol lakik 60 lakás van és nem egyenként, hanem összesen 60 tulaj. Vmilyen új bérlői viszony amit nem értettem, de a közösségnek ő az elnöke. Este mikor megjöttek Patrick csinált tortillát, majd megkóstoltunk ezt-azt, Izlandi köményből készült rövidet, s nem maradhatott el a kecskeméti barackom sem. Elég fáradtan, de elmentünk lefeküdni, mert korán akartunk odaérni a regisztrációhoz, hogy nem kelljen várni hosszasan a sorban.
