2010.01.14.
Csoda történt. Mikor megfordultam reggel az ágyon azt hittem álmodom vagy látomásom van, mert egy fényes, narancssárga csíkot láttam, de nem más volt ez, mint a nap. Igen, néha itt is kisüt. Írni akartam Nórinak fent volt skype-on, hogy milyen jó, de biztos hülyének nézett volna, erre 5 mp-re ugyanezért rámírt. Lassan ment a készülődés, főleg a reggeli. Megbántam már, hogy az akciós több mint 1 kilós vollkornbrotot vettem meg, már utálom, de még felénél nem tartok, ráadásul olyan lassan lehet csak enni, hogy tovább tartott reggel mint az összes készülődésemJ. Az LTH-re ide félóra az út a saját tempómban, amúgy 45-50 perc séta. Igaz a busz is odavinne, de kinek van erre pénze? Inkább nézek várost közben is és levegőzöm. Kár volt sietni, mer csak szendvics- és papírosztás volt. Órarendet nem kaptam, csak egy időpontot, jövő keddet mikor is kezdek Helsinborgban. A koordinátorom nagyon kedves, mindenben segít. De bárkihez fordul itt az ember, ugyanilyenek. Hol van itt a stressz az emberekben?! Képzelem, hogy egy stresszhelyzetben hogy kiborulhatnak… vagy nem. Ezt követően az LTH diákjait szakterületek szerint ún. guildekbe osztották, vagyis rokonszakok tartoznak egy guildbe pl környész, vegyész, biós. Körbevezetett 2 diák az LTH ránk eső részein az éppen lemenő nap. Minden épület nagyon modern, felszerelet, olyanok mint otthon az új termek, talán kicsit jobb, de itt nem csak ezekre, mindenre vigyáznak, megbecsülnek. Ami régi, az nem ócska és azt is ugyanannyira értékelik. Ezután visszamentünk az LTH Student Union épületébe, ahol most még ingyen kv-val és sütikkel kedveskedtek. Később már fizetni kell, de így is más helyekhez képest fityinget. Útközben is, meg itt is próbáltam megismerni az új tagokat. Van közöttünk egy kolumbiai lány, aki kifejtette, hogy jövő héten Egyiptomba akar menni, de még semmit nem tett érte. Csak eljut valahogy, igazi last minute lesz. Aki vele volt, egy kreol, talán arab származású kandai lány, állítólag Kanada legjobb BSc egyeteméről, a Waterlooról, biztos. Kicsit Sejlára emlékeztetett, de valszeg, mert nem volt szerencsém sok hozzájuk hasonlóval találkozni, és itt semmi rosszértelem. Volt egy BEST Łodz-os lány, végre egy külföldi Bestie:). Vele így volt is témánk. Volt ott még liladzsekis kanadai srác, szolíd német srác, bécsi műegyetemről egy osztrák srác, egy katalán lány, és a franciák. Ugye mi is 3an nagyrészt együtt mentünk a sétán, beszélgettünk, bár néha-néha próbáltam vegyülni, elbeszélgetni az emberekkel, de a franciákra ez még inkább igaz. Ott kiderült, hogy az összes ottani 3 francia sráccal egy házban lakunk, egyikkel meg szinte szomszédok is vagyunk. Igaz ő a legvisszahúzódóbb, legkisebb hangú, de legnagyobb is egyben. A legkisebb is elég bátortalan, de vele beszélgettem a legtöbbet és a legjobbat. Rémi kajakozik, pár hete még az Alpokban síelt, majd átverekedte magát fél jeges Francio.-n Bordeauxba. Benne jó emberre leltem az eddigiek alapján. Keresem is, csak gyógyuljak már meg. Hazafelé a franciákkal jöttem, vacogtunk, de félúton bementem hajszárítót venni, addig melegedtünk a boltban, meg megállapítottuk, hogy még egy eszköz, amivel meleget csinálhatunk a mindannyiunk számára hűvös szobákba. Mert az hogy a fűtőtest nem nagy, nem baj. De hogy a kéz melegénél alig melegebb… Van még a fürdőben elektromos törölközőszárító. Rémi még az elektromos sütőt is hadba állította, én még javasoltam a lámpákat, mert néhányban még régi égő van. Na igen, és ezekről a szokásos lundi arcpirítóan hideg szélben beszélgettünk. Otthon mindenki sietett a melegre, de valahogy nem volt meleg. Bár én elég fáradt voltam, és éreztem hogy gyűr le a vírus is, ami bennem van, és a lázmérő is így gondolta. De lefekvésre levitte a gyógyszer, miközben a rakat dolgot olvastam, amit kaptunk, meg összegyűjtöttem. Az utazásos dolgokkal fejeztem be a napot, csak sikerül valahová eljutnom itt Skandináviában ;).
