Ennek az izlandi vulkánkitörésnek az a baj, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja... Mivel mára Európa majdnem egészében elrendelték a légtérzárat, Maja nem tudott iderepülni pénteken ahogy terveztük. Ez péntek délelőtt tudatosult bennem, mikor is mosodában voltam, és jött egy sms… irány a net, alternatív útvonalak bogarászása, de végül abban maradtunk, hogy átfoglal a hétfői járatra, és kihagyja a korábban tervezett Göteborg-Stockholm-Uppsala-Stockholm túrát. 3 jegyből 2 buszjegy nem személyre szóló, az X2000-esre szóló jegy visszaútra. Szóval találni kellett valakit aki bevállal 2 viszonylag olcsó jegyet és egy bizonytalan hazautat. Michael biztos jött volna, de ő ugye hazament Londonba éppen még a légtérzár előtt. Slavik gondolkozott rajta, de végül nem volt neki jó... a szombat pedig közeledett... Rémit nem lehetett elérni, otthon sem volt. Mindez a megelőző este. Végül szóltam az osztrák lánynak, akivel elég sokat beszélgettünk a biciklitúrán (ő is nagy utazó) és még ő sem járt Stockholmban sem, pedig utazgat ám mindenfelé. Melékesen következő hétvégén tesz egy körutazást a Balti-tengeren, Stockholm-Oland-Turku-Helsinki-Tallin útvonalon.
Reggeli indulásnál majdnem lekéstük a buszt, mert 8:20-ra emlékeztem és 8:10kor indult, de a sok felszálló miatt szerencsére épp elértük :)
Megelőző napok egyikén Kristianstadban néztem körül röviden, nem volt nagy túra, csak a környezetissel beszélgettem, majd haza, mert Christina megígérte, hogy májusban majd elkocsikázunk és megmutatja a várost, akkor nem töröm magamat, mivel odavalósi, ott nőtt fel, szülei ott élnek stb. Következő nap este, péntek estére nemzetközi vacsit szerveztem: szingapúri, svéd, spanyol, magyar étellel, csak a szlovén hiányzott, de ugye a tervet keresztbehúzta egy lassan szétterülő hamufelhő, ideiglenesen.
Szóval miután elértüka buszt Göteborgban találkoztunk Violával aki a szintén a hamu miatt maradt egyedül, mert barátnője nem tudott odarepülni, de leőre lefoglalt szállása volt egy hajó fedélzetén. Délben találkoztunk a buszállomásnál és elindultunk a előbb a turistinfoba, ami a pláza közepén volt, majd napijegy megvétele után, irány a Göteborg környéki szigetekre. Egy régies villamossal elmentünk a város szélére. Egy helyi emberke látta, hogy nézegetjük a térképet, hogy merre járunk és pár megállós rögtönzött idegenvezetést tartott. A villamoson érdekes módon a kettes ülések nem teljesen egymás mellett voltak, kb 5-10 cm-rel eltolva. Hogy miért azt nem tudom, szerinted? Emellett ami nagyon tetszett, az az ablakok felett levő drót, amit ha meghúzol, már jeleztél is:) A végállomás a tengernél volt, ahonnan kis hajóval mentünk a legnagyobb szigetre, szerencsére épp elértük a hajót. Ha már a víznél vagyunk témában és képzeletben is, akkor itt kell megemlítenem, hogy Göteborgban a kikötő egy része a belváros közvetlen szomszédságában található, sétálni a kikitő egyik oldalán, másikon leírhatatlan nagyságú hajók, dokkban, átpakolás közben stb. Egy viszonyleg kis kikötőből indultunk, de már a torkolatban, mely teli volt elég nagy sziklákkal a vízben, és távolban látszottak a nagy hajók, illetve számos off-shore szélturbina forgott az eszméletlenül erős szélben. Persze ez cseppet sem akadályozott meg minket, hogy kimenjünk fotózni és élvezni a látványt. A lakott szigeteken színes deszka-faházak voltak, először elszórtan, majd kis falvakban. A gazdagok jellemző közlekedési eszköze a saját jacht, motorcsónak a szigetek között, mi még beértük a közös hajóval. Kiszálltunk a legnagyobb szigeten, ahol az első utunk a térképhez vezetett. Ott tanakodunk, memorizáltam gyorsan, miközben odajött egy helyi hogy segíthet-e. A középkorú férfi a szigeten lakik és útbaigazított minket, kicsit beszélgettünk, milyen is egy szigeten élni: nyugis, kevés állandó lakó 1500 egész évben, de nyáron 10000-nél is többen vannak ott. Elindultunk a kilkátó felé, szép házikók, postaládák kísérték utunkat. A legviccesebb a szigeten az volt, hogy vigyázni kellett az elektromos kocsikra, és a kis babetta szerű platós motorokra, mert azokkal száguldoztak a helyiek. A kilátóhoz közel mivel a lányok nem hittek nekem hogy merre kell menni, ezért megállítottam egy helyi biciklis srácot, gimis lehetett. "I live on the other island"-del hárította a kérdéseket, csak átkerekezett a hídon... találkoztunk még puliszerűséget sétáltató osztrák nővel, de szegény úgy meg volt nyírva... A kilátó először is nagyon szeles volt, ugyanakkor nagyon szép látvány tárult elénk. Sikerült a kamerámnak megfáznia, vagyis hideg és szeles időben gyorsabban lemerül az aksi. Utána egy szélvédett, de napos padon megebédeltünk, és Viola születésnapjára vettem egy zacsi helyi fahéjastekercset , ami a kedvence, ekkor oda is adtam neki, örült neki ;) utána már nem sokat töltöttünk a szigeten, irány a szárazföld. Ezt követően sétáltunk egy nagyot Göteborgban. Néhány szép templomot láttunk, felmentünk egy nagy dombra aminek tetején egy erődszerűség volt, egész város a lábunk előtt hevert. Lementünk az óvárosba, sétáltunk, majd benéztünk egy templomba, ahol tegnap Viola meghallgatott egy koncertet. Aznap is volt egy 5-től. 5órakor résre kinyitottam az ajtót, látom állnak az ajtónál, oké kifelé, nagy a tömeg.. Megkérdeztem őket benézünk-e melegedni és zenéthallgatni. Bementünk, hát akik az ajtóban álltak, az egy kórus tagjai voltak, bevonulásra várva, amúgy két tucat ember ült a padokban. Első mű egy Bárdos Lajos darab volt! Kisebb zenekar is volt, szólók, orgona, és egy elkésett szólista a kb 45 perces koncert után, ami gyönyörű volt, de mivel fáradt voltam, párszor majdnem bebólintottam. Utána wc- keresés közben találtunk egy hangulatos bárt, ahol a legfinomabb csokissütit ajánlották meleg teával, naná:), így már aznap monjuk hogy szülinapi tortája is volt a Violának. Utána a vonata ment Lundba, így elbúcsúztunk, Katyvel pedig megnézünk a kikötő felöli részét az óvárosnak. Szombat 6 óra, kihalt és szeles volt az egész, hát még a kikötő a modernnek csúfolt operaházzal együtt. Ezt követően jobbnak láttuk, ha plázázni megyünk, de este 8-kor már minden bezárt rég. Ez egyrészt dícséretes, másrészt… na jó, felvettük a csomagokat és megnéztünk egy filmet a lapotopon a váróban, majd 2-3 órát vártunk ott. Közben sokember jött és ment, megszólított minket idege3ndvezető, Dubaiban is élt évekig egy utazási irodánál dolgozott. Persze nem hagyhatta ki hogy vajon egy pár vagyunk-e, mint ahogy a húsvéthétfői magyar mise után az egyik magyar illető is már feleségemnek hívta a Violát. Majd jött az éjszakai busz és irány Linköping majd Stockholm. Éjszakai busz egyik érdekessége, hogy nehéz aludni rajta, mert nincs kényelmes póz, másrészt következő nap vagy görcsben vannak egyes testrészeid, vagy fájnak, esetleg mindkettő. Az éjszakai átszállás 15-20 hideg perce nem hiányzott egyáltalán, de nem volt mit tenni. Végül reggel 6 után értünk Stockholmba, ahol úgy 9ig elvoltunk a buszállomáson, reggeli felfrissülés, kelés utáni pillanatok. Utána letettük a csomagokat és irány a város. Vasárnap reggel nem voltak teli az utcák, kicsit kihalt volt, de a tourist info éppen kinyitott. Először felmentünk a városháza tornyába körbenézni, amjd az óváros kis utcáiban kanyarogtunk erre-arra,megnéztük az őrségváltást, míg nem kikötöttünk a kikötőben ebédelni egy padon. A napsütéses ebéd után a Vasa múzeumba mentünk, mely egy lúzerhajót mutat be. Igen, mert anno drága pénzért készített kifaragva, feldíszítve mindennel, végül első útján a kikötőben felborult és elsüllyedt =) És a múlt század 2. felében hozták felszínre. Úgy néz ki mint a Feketegyöngy a karib-tengerből, csak szebb. Angol nyelvű estimisére is elmentünk, itt Koppenhágával ellentétben az afrikaiak voltak többségben, igaz ázsia is ott volt az élen, elég modern templom volt, mintha át lett volna alkítva egy korábbi épület úgy nézett ki, egyszerű belsővel. Utána fáradtan irány Ági és Nóri lakása, a királyi család szomszédságában, Nockeby-ben. Nagyon jó volt egy otthonos helyen, ágyban aludni! De a melegzuhany! Paprikáskrumpli és a mézesbarack! Jaja, de jól estek, hát még utána az alvás… elaludni elég könnyű volt, annak ellenére hogy a konyhából a szellőző mindig olyan hangot adott mintha épp a teáskanna fütyülni kezdene:P
Következő nap Uppsalába mentünk vonattal, a legrégebbi egyetem és korábbi királyok székhelye, Svédország 4. legnagyobb városa. A touristinfo után elmentünk Gammla Uppsalaba, ami a város szélén van. Érdekes hogy a jegy automatában 20, buszon 30 korona és 90 percig érvényes így vissza is jöttünk 1 jeggyel. Gammla Uppsala régi svéd(viking) királyok székhelye és temetkezési helye volt, a keresténység felvétele után soáig az érsek székhelye is. A napsütés és Photoshop kék ég windowsháttér felhőkkel megadta az alaphangulatot:) Uppsala egy nagyon jó hely lehet a diákoknak, hiszen dimbesdombos, van egy kis folyója, több parkja és szép épületei, ami a legfontosabb, nation-jei! nem tudom melyiket élvezném jobban, első ránézésre ezt, nem mintha Lundot unnám. A folyóparton, kacsaetetés közben magamat is megetettem a tűző napsütésben ahol eléggé kipirosodtunk. E kis pihenő után benéztünk az egyetem főépületébe,ahol amolyan TDK konferencia végén bementünk a díszterembe, ami nos, egy színházteremhez hasonlítot, illetve egy aranyozott kis operához. Nagyon szép volt. A katedrálisból kijőve elkezdett esni a hó, miközben egy órával előtte melegünk volt a tűző napsütésben… A kastély a város fölé emelkedik egy nagy domb tetején, igaz nem annyira szép mint amennyire jó helyen található. Utána irány haza, Stockholm, rövid sétával az Ágiék szomszédságába költözött királyi család kastélyához és hatalmas parkjába. Nem olyan nagy mint Schönbrunn, de megközelítette! Este lángost csináltam a házigazdáknak akik igencsak elégedettek voltak;) Én meg azzal, hogy megosztották otthonukat velünk. Ez volt az a nap, mikorra Maja átfoglaltatta a jegyét, mert péntekit törölték… nos jóhír volt, hogy a magyarországi légteret megnyitották 12 után és 3 órás késéssel, a göteborgi járeat felszállt, s indulni készült a gép Malmöbe is, DE mikor már a gépen voltak, mondták be hogy mégsem indulnak, mert közben a malmöi repteret zárták le újra. Bezzeg Stockholm és Uppsala körül már repkedtek a gépek… úgyhogy felhívott hogy ez nem fog menni és elindul haza. mit nem mondjak, nem örültem, de mit lehet tenni… Mivel Maja vonatjegye névreszóló volt, ezért elvileg nem lehetett átfoglaltatni, így Katynak más utat kellett találni. Így ő Göteborgon keresztül megy haza, nem kockáztattuk meg, hogy ezzel a jeggyel jöjjön. A vicces, hogy most ahogy az X2000-es vonaton a blogot írom és jött a kaller, csak egy aláírást firkantott a papírra és kész. Az állomáson megkérdeztem egy másik kallert, hogy mi a helyzet, ő azt mondta elfogadta volna, pláne a mostani helyzetben a repülőkkel, a mellettem ülő utast is kérdeztem, ő sem emlékezik, hogy valaha is ellenőrizték volna. (azért vezették be a névreszóló jegyeket, mert egy időben üzérkedtek az akciós jegyekkel, mert minél hamarabb veszed meg a jegyet, annál olcsóbb és egyre drágább esz az utazáshoz közeledve, pl 95 SEK-be kerülő jegyeket az utazás előtt feketepiacon árulták) Már mindegy, a helye üres, a vonat pedig teli utassal… úgy terveztem hazafelé majd írom a projektmunkát aminek 20-i határideje van, de fáradt vagyok, majdnem eludtam már 6-szor az elmúlt 2 órában. Úgy reméltem, Maja hétfőn ér, ezért egyik barátomnak adtam oda a kulcsomat, hogy továbbítsa neki majd ha hétfőn megérkezik, nos mivel nem ékezett, a kulcsom nála maradt, és várnom kell majd rá egy picit, pedig már nyűgös vagyok, éhes és fáradt... és azon a hülye projekten is kell majd még dolgoznom az este...
amúgy Svédország egyre szebb, naposabb, még épphogy nyílni kezdtek Stockholm egyes részein a fák, bár inkább még rügyeznek, a táj a korábban említett tavas, bordószínűfehérablakkeretesfaházas, fenyős, sziklás táj, ahogy Stockholmban is ez volt, eltekintve attól, hogy több szikla volt és sokszor sziklába vájt infrastruktúra, többszintes állomásokkal, alagutakkal, számos híddal és gyors tömegközelekedéssel. Várom majd, hogy 1 napra visszatérjek júniusban, hiszen innen megyek majd haza WizzAir-rel, addigra meleg lesz, az egész csupa zöld, nem mellékesen Stockholm Európa legzöldebb fővárosa 2010-ben.
