HTML

subidubi Svédországban

Ez a blog remélhetőleg annak lesz érdekes, aki ismer, és érdekli mi is történik velem itt Svédországban vagy valahol a környékén:)

Friss topikok

Linkblog

háromszor is haza

2010.05.08. 15:35 Kozy87

Készülődtem a hazaútra, mert szüleimet vártam a következő nap. Szerencsére a vulkánfelhő nem zavarta meg a repülést, így rendben megérkeztek és az állomásnál már vártam őket egy izgalmas szeminárium után. Azért izgalmas, mert a kissvéd körút után nagyon elmaradtam a munkával, így egy kis késéssel, de leadtam egy kis anyagot, többiek mind sokkal többet haladtak mint én, ciki volt, de hát Erasmuson vagyokJ Szüleim látogatásának apropója, hogy Édesanyám 60. születésnapjára kitaláltuk bátyámmal, hogy születésnapi ajándéka egy jutalom út lesz Édesapámmal együtt hozzám Lundba, majd átmegyünk Németországba bátyámékhoz és ott ünnepeljük meg a születésnapot Cellében. Szóval megérkeztek rendesen és nagyon tetszett nekik a kisváros, fák éppen rügyeztek, első bokrok kinyíltak, virágtenger a parkban, vízimadarak. Miután nálam lepakoltunk és ettünk valamit, felfedeztük a várost egy rövid sétával. A városi park, az egyetem, a kis óvárosi utcácskák mind-mind nagyon tetszettek nekik, s még a barátságos kacsák. Édesanyával benéztünk a Dominikánus szerzetesek kápolnájába, és épp latin mise végére értünk be, ahol találkoztunk Björn baráttal, akit ismrek, mert összefogja Lundban a katolikus külföldi diákokat. Este jót pihentek, jól kialudták magukat, Édesapa alapból nem alszik sokat, az út során kipihente ám magát, talán annyit aludt mint még soha. Következő nap irány busszal a Balti-tenger, Trelleborg. Onnan ment a kompunk Rostockba, ahol Attiláék már vártak minket a kocsival. Sok cumóval megpakolva végül megérkeztünk Trelleborgba, ahol egy rövid sétát tettünk a belvárosba, majd elindultunk a komppal a túloldalra. Édesanya különösen élvezte, de még jobban a repülést. Életében először repült, de nem érezte a gyorsítást sem felszálláskor, fentről ugye minden makettméretű volt, és viszont a tenger teli volt szeméttel, fehér papírokkal = hullámok =) Nos a tenger közelről nézve már nem volt olyan koszos, inkább a túlságosan is csillogó. Sokan nem utaztak csupán 7-en voltunk gyalogosan utasként, kocsival és kamionokkal volt teli az egész, de elsőként mi szálltunk fel így a hajó elejében az étterem legjobb helyén ültünk végig, ott dolgozgattam a diplomán a hajó elejében nem éppen csúnya kilátással. Kb félúton voltunk, de egyszer csak barnulni kezdett az ég alja, vajon mitől, még nem ment le a nap, szárazföld? Igen, mondhatni, mert a német partoktól északra van egy hajóútvonal, amin a nagy kompok, teherszállítók közlekednek és azoknak a füstje volt ám, szörnyű volt látni, hogy telepszik a tenger fölé a szét nem oszló szmog. Ugyanakkor a hajóról nézett naplemente igencsak elbűvölte Édesanyát, majd a tengeri kikötő fénye ahogy közeledünk, ami olyan volt mint egy leszállópálya fénye a sok bójával, csak kissé lassabban jöttünk mint egy repülő. Végül dokkolás után Attiláékkal találkoztunk majd irány Celle. Adri (Attila barátnője) azt hitte majd kikötőváros, teli halakkal, jó kis éttermekkel és esznek egy kis halat. Nos majdnem, de azt hiszem, hogy kikötőben több konténer volt mint hal a vízben. Kis késéssel jöttünk, kint álltak a dokk körül, hogy megnézzék, melyik hajóval jövünk, de a késés miatt visszamentek a központba megnézni mi történt, mennyit késik. Mondanom sem kell, hogy éppen akkor álltunk beJ Éjfél körül érkeztünk Cellébe kocsival, ahol még ébren köszöntött Hildegard és Peter, akiknél laktunk, Attiléák náluk laknak az alagsori kis lakásban. Utána alvás következett majd reggel, igazi tavasszal és 20-25 fokkal. A svéd 10-12 fok után, ez most kicsit nőiesen fog hangzani, de azt sem tudtam hirtelen mit vegyek fel, mert éppen a téli ruhákat hoztam haza és nem sok tavaszi már-már nyári volt nálam. Szóval Vasárnap Édesanya születésnapja egy szép megterített asztalos reggelivel kezdődött majd elmentünk a templomba, s utána jöhetett az ünnepi ebéd, sok sütivel utána. Annyit ettünk, ezekben a napokban, mint előtte levő hónapban. Nyugis beszélgetések, séta a környéken, ami nem volt egyáltalán ismeretlen, mert sokszor jártunk már itt, de eddig csak nyáron. Nem sokat változott. Este szokásos kniffel parti, mondhatni sem, kell hogy Édesanya nyert dupla kniffel-lel.

Azt követő napon felfedeztük a várost, kicsit borús idő volt, de így is 20 fok felett. Svédország után el voltam kényeztetve, meleg, igazi tavasz, csupa zöld. Cellében már sokszor jártam, de nem voltak igazi jó képeim a városról, így most rengeteget fotóztam. Egyszerűen magával ragadó az egész! (Facebookra fel is töltöttem a képeket, megéri megnézni)

Következő nap hivatalosak voltunk Hannoverbe ahol távoli rokonunk, Kozák László, a hannoveri rádió zenekarának hegedűse látott minket vendégül. Lacinak van egy kisfia, aki inkább németül beszél, de magyarul is ért, és nagyon hasonlít a bátyámra, ahogy a kiskori képein kinézett. Felesége német, szintén hegedűs, zenész ugyanott. Sokat turnéznak, Dél-Korea, Brazília hogy csak pár közeli helyet említsek. Apukám sokat mesélt régi rokonokról.

A legjobb egy Kozák rokonomról volt. Első világháborúban kiskatonaként jöttek haza 3 barátjával a frontról, túlélték, de egy román jegyző a templomtoronyból rájuk lőtt, és a helyi lakosság (nem csak magyar), haragját kivívta és talán meglincselték vagy valami hasonló. Természetesen az első világháborús vereség után a románoknál úgy terjedt el a hír, hogy 3 katona megölt egy román hivatalnokot, ezért keresni kezdték őket és követték őket. Szétváltak, s már talán ő Szegeden volt mikor sikerült lerázni az őt követőt, mégpedig úgy hogy bement egy épületbe, hogy elbújjon, de ahhoz alá kellett írnia egy papírt hogy bemehessen, igaz nem értette hogy mit írt alá, de ha így kell lerázni, hát legyen. Az őt követő ember már nem jött be az épületbe, nem írt alá semmit. Ezt követően tudta meg, hogy amit aláírt, az a belépési nyilatkozat volt a francia idegenlégióba. Néhány kemény év után rangot és elismerést sikerült magának kivívnia, s ezt követően Franciaországban telepedett le, műbútorasztalosként tevékenykedett, jól megállta a helyét. Meg is házasodott, de nem telt el egy év a házasságkötés után, ismét az idegenlégióban találta magát... nem tudom miért, de valószínűsítem hogy nem az aláírt papír miatt, hanem a francia feleség miatt, no igen, erről mesélt múlt nyáron egy bosnyák sofőr aki felvett stoppoláskor és már akkor rá 3 órára igazolódott amit mondott, s most újra. Szóval már jobb dolga volt az idegenlégióban, rangja volt, de hát újabb kemény évek vártak rá. Utána Brazíliában telepedett le, kivágott egy darab esőerdőt, műbútorasztalosként dolgozott tovább, és családot alapított. Mindig is az igazságtalanság ellen küzdött, legyen az a legapróbb hétköznapi vita, és a kommunista ideológiát jónak találta, egyenlőség az emberek között. A megvalósítás más kérdés, ugye ami a világ másik táján történt akkoriban, de ő ezt látta jónak, és nem hittem a fülemnek mikor hallottam… megalapította a brazil kommunista pártot! Alapító?! pfű, azta és a tette nem csak azért nagy szám, mert kommunista pártot alapított, hanem hogy akkoriban irtották a kommunistákat Dél-Amerikában, és volt hogy bújtattak embereket a rokonoknál és annak is rettegnie kellett aki komcsikat bujtatott. No akkor hallotta, hogy otthon II. VH végével fordulat következett be, kommunisták vették át a hatalmat. Ezt követően felvette a kapcsolatot a hazaiakkal, akik először nem hittek a szemüknek, fülüknek hogy egy brazil kommunista jönne magyarországra, aki magyar és ráadásul ő alapította meg a pártot. végül elvtársias szeretettel fogadták, és mivel újjáépülő országban sok üres pozíció volt, megkérdezték hogy mit szeretne csinálni. Ő azt mondta, hogy bútorasztalos mester, át szeretné adni a tudását a fiataloknak, tanítani szeretne. Így lett egy szakmunkásképző igazgatója, ahol nem taníthatott kedvére természetesen, nyakába szakadt egy egész intézmény. 56-os események idején a kommunisták által ellenforradalomnak titulált események közepette nem volt ki őrizze az újpesti bútorgyárat, nehogy kifosszák, és utána végképp se bútor, se alapanyag, se munka. Felkérték hogy szervezzen maga mellé még egy csapatot és védjék meg. végül 2 embert talált erre a feladatra, de nem vittek el semmit, sikerült megvédeni. De most őszintén neki nem lehetett ez gond francia idegenlégiós múlttalJ

Nos a sztorizgatás még arról beszéltünk hogy Laci volt kint párszor Rioban, ahol a rokonok élnek, egy idősebb néni még beszéli a nyelvet, a fiatalok nem, de angolt azt jól, így elkérem Lacitól az emailcímüket, rokon Brazíiában?!:)

Következő nap bevásároltunk egy picit, pár helyi sört, illetve sok csokit, édességet. A Leibntz keksz gyártójának outletjében voltunk ahol eredetitől kezdve a csomagolás sérült termékekig volt minden és olyan olcsón! Igaz az 1-2 euró megtévesztő mert az nem 1-2 Ft, de még így is olcsó volt!!! Délután bebicikliztem a várost, voltam azon a folyóparti természetvédelmi területen, ártéren amit régen megszerettem és nagyon jó képeket csináltam és nagyon kellemes volt ott lenni. majd bementem a városba a városi templom tornyába felmentem megnézni milyen is Celle föntről, a franciaparkban is voltam illetve a kastélyparkban is megpihentem picit. Ezután irány haza, mert meghívásunk volt estére vacsorára egy kínai étterembe, Attila főnökasszonya hívott meg minket és a fia, aki Attila egyik legjobb barátja kint. A kínai étterem elég puccos volt, kacsát ettünk. Hildegard felkészített minket arra hogy nehezen ejtik ki az „r” betűt így ha azt mondja hogy „was tlinken sie”, akkor ne nevessünkJ Az este nagyon jól sikerült. Finom a szilvabor de amolyan szörpös, míg a rózsasnaps is igen ízletes.

Következő nap dél körül indultunk el hazafelé kocsival, Prágát érintve. Német autópályák nagyon jók voltak, mint mindig, de aztán a cseheknél… az egy dolog hogy szinte nem is jelzik rendesen az útépítést és a kerülőutat (kis táblák és azok is szinte elrejtve), térképünk nem volt csak egy kinyomatott viamichelin útleírásunk de ez nem volt rajta. kis keringés után folytattuk az utunkat egy szép folyóvölgyben, majd újra az autópályán. Prágától olyan volt az autópálya külső sávja mintha vasúti talpfákon mentünk volna, annyira szar volt, szinte zakatolt a kocsi. Szlovákoknál és itthon már más volt azért. Itthon 25 fok, igazi tavasz. de jó is volt hazaérkezni. hajnali fél2kor értünk, végre saját ágyikóban aludhattamJ következőnap irány a jó öreg BME diákot érvényesíttetni, persze nem összefutottam 2 emberrel is még a Goldmann alatt. utána lesétáltam egyik kedvenc utamat, Gellért tér-Astoria a tavaszi Budapesten. A hétvége is gyorsan elment, és nem a diplomaírással, ami egyik célja volt hazajövetelemnek, de volt benne jó bicikizés a Merzsére, jó sörözések, fáklyás ballagás a Karinthyban, Városliget, focimeccs. Hétfőtől már ráálltam a diplomaírásra és a projektmunkára ami nagyban átfed egymással.

Kedden Kecskemétre mentünk nagynéném születésnapjára Attiláékkal, mert Vasárnap nem tudunk elmenni a nagy családi születésnapi ebédre és délutánra, de így sokkal személyesebb volt az egész látogatás, olyan finomakat ettünk, amit sehol máshol! Nem mellékesen pálinkakóstoláson is rész vettünk a pincében, Keresztpapa alma, barack és törköly pálinkáját hörpintettük. Minden eddiginél jobb és lágyabb vörösbort készített Keresztpapa, vasárnap nyitották ki a hordót ünnepélyesen. Szerdán a projekten munkálkodtam. Csütön találkoztam a Nellivel, vittem neki sok anyagot amit kintről hoztam, talán hasznosítani tudják az Energia Klubnál, elbeszélgettünk egy ebéd mellett is s megígértem hogy következő péntekre küldöm a diplomát. Jaj, nem lesz könnyű addig befejezni. Na de utána beugrottam Örsnél pénzt váltani és egy kis itókáért és ásványvízért, erre összefutottam a Karay Zsófival, aki rájött hogy itthon vagyok, de nem tudunk találkozni, mert vasárnap nem Lőrincre mentem misére. Este még projekteztem, majd irány a koli, találka és egy kis sör a többiekkel amiket kintről hoztam, rég nem látott barátokkal, cimborákkal, jó sztorik és a Zsófiék gesztenyepüréje, de mivel egyetemisták készítették, nem hiányozhatott belőle semmi sem, a rum. Annyira sajnáltam, hogy el kellett jönnöm L, de még írtam egy kicsit meg formáztam a projekten, amint majdnem kész formában kellett volna elküldeni, és ebből az enyém csak a majdnemet teljesítette. nem baj… majd leszidnak picit és kész. Este bepakolást, ahogy reggel is majd reptér. 1 órás késéssel de megérkeztem. Stoppolni akartam vagy Skanetrafiken busszal menni, mert olcsóbb és szinte ház előtt tesz le, de 1 órát kellett volna sétálni hozzá. De még hidegebb és szelesebb volt az idő, mint amire számítottam, és esőre is állt, így reptéri busszal mentem majd séta fél Lundon át… nevetségesen tavasz eleje van, már zöld, de olyan kicsi levelek… pff

Este tiny dinner Aleah-Aaron lakásán, rengeteg ember, barátok. Annyira jó volt újra itt lenni, 2 hét kimaradt, sok mókából kimaradtam, de még hány jön ezután!

Celle és Budapest után mintha megérkeztem volna a harmadik otthonomba.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kozyinsweden.blog.hu/api/trackback/id/tr421983924

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása