2010.01.19.
Hú, érdekesen napra keltem fel, pedig mit sem sejtettem ekkor még. Elkészültem, mentem a szomszédhoz, ahogy reggel megbeszéltük, erre folyosón 2 műszaki emberke áll dobozokkal és mutatnak felém. Bár van netünk, bevezettek egy új, állítólag gyorsabb internetet, egyben digitális tv-t. Írtam is gyorsan az IHO-nak, mert nem tájékoztattak erről minket, és hogy fizetni kell-e vagy sem, nem tudom. Na, ez volt a sallang, de mikor a szerelőt bevezettem a szobába, ránézett a zászlómra és megszólalt, hogy „magyar?”, legalábbis ennyit értettem, és mondtam „igen”, s Hajdú Lászlóval elkezdtünk beszélgetni, aki 14 éves kora óta él Svédországban. Jól indult a nap, ezután nyélbe ütöttük az üzletet Micheallel, 550 koronáért a félévben használom az általa is kölcsönzött biciklit. Csak lámpa kell rá, meg egy első fék. Kontrás, nagyon állat, előjönnek majd újra a BMX-es korszak reflexei. Az elsőben levő kisnyolcas csak barátságosabbá teszi a masinát;) Gyorsan eljutottunk az állomásra, a biciklikkel, majd érdekes, de alig voltak a jegyirodában… csak nem dolgoznak az emberek? csak oda vettünk együtt jegyet, így olcsóbb volt, mint külön-külön. Elértük a kis, lila vonatot, ami elvitt minket Helsinborgba, bár minden fánál megállt, így is ott volt 40-50 perc alatt. Mivel volt, bő félóránk, elsétáltunk a várkapuhoz és felmentünk a toronyba, ahonnan be lehetett látni az egész Öresundot, és halványan Dánia is látszott a köd miatt. Ezután irány az egyetem, ahol elég kevesen voltak ma a csoportból, állítólag leszünk többen is. kb 8-10-en voltunk jelen. Többen leszünk majd, de így is csoportos lesz a kurzus, aminek külön örülök. Bemutatkoztak a tanárok, megkaptuk végre az órarendet március végéig, és sok üzemlátogatás, hasznos óra lesz, kifejezetten örülök ennek, hisz ezért (is) jöttem. Röviden körbevezettek, majd hazafelé egy helyi, vagyis malmöi sráccal, aki félig lengyel, Michael-lel, egy amcsi sráccal jöttünk, illetve az ausztrál srác már nem fért oda a négyesbe, de jót pihent, állítása szerint. Malmöi (26 éves)elég jó beszélgetőtárs volt, hiszen helyi viszonyokról mindent vágott és hozzá tudta tenni a lengyel énjét is. Beszélgetés közben kint óriási madárrajok húztak el, mindenféle alakzatban, nagyon jól nézett ki. Az amcsi srác, csak 17éves!!!. (Anyja USA, apja UK, van mindkét útlevele) Élt sokáig Bolíviában, majd Brazíliában, Ohioban, Panamában, s most kénytelen Svédországban tanulni. Fura hogy ilyen fiatalon már egyetemre megy, de hát Ukrajnában is ekkor kezdik, kezdték az egyetemet. Végre talán van már minden itthon konyhában, sulicuccok. Ajánlott irodalmat vett ki Michael, megosztjuk majd, így ezzel sem kell bajlódnom.
Átugrottam még Harryhez, becsületes nevét nem nagyon osztja meg, mert még németül is bonyolult. Ígérgettem neki már egy ideje, hogy meglátogatom, de ma este nem volt már hőemelkedésem sem, így felkerekedtem. Rendes srác, legközelebb már borozunk is. Nagy dobos, otthonról annyi mindent hozott, mert ugye vonattal jött, és így nincs súlyfelár. Csak a hangfalak mélynyomóval 17kilót nyomtak, akkor most mit szóljak az épphogy 20 kilómmal a hátizsákban? 2 bőrönd és egy tárazsák volt a sarokba ledobva.
Várom már a holnapot, hogy belecsapjunk a lecsóba, aztán este rektori fogadás a főépületben.
